Emlékezzünk, elmékedjünk!
REMETE SZENT PÁL HIMNUSZAI
Puszta Sándor fordításában
I.
A kegyetlen Déciusnak
Zsarnoksága üldözött,
Mert a hitemet szerettem,
Istent mindenek fölött,
Itt a zsarnok üldözése
Utánam már nem kutat,
Rejt az erdő titkos mélye
És szolgálom az Urat.
Búcsút mondott így tehát Pál,
Nem tartotta a család,
Megvetette a világnak
Vak szerencsecsillagát,
Visszatartani nem tudta
Nővére síró szava,
Ment, sietett és várta már
Magány s erdők barlangja.
A könnyeket jó testvérünk
Így megvetni, hogy tudod?
Édes szóval itt marasztal,
Könyörög és kér húgod!
Milyen üres lesz nélküled
Az atyai otthoni, ház!
S nővéredre, akit elhagysz
O, ezután ki vigyáz?
Megszaggatják gyönge tested
Sziklák közt a viharok
S elrejtik a zöld hegyek majd
Szép ragyogó homlokod;
Théba büszkesége vagy te,
Kiválók közt legnagyobb,
De semmivé válsz, ha egyszer
Ilyen célért elhagyod.
De a puszták remetéje
Győztesen az égre néz,
Nem tarthatja vissza a könny,
Világpompa, kérlelés.
Fürge lépttel siet immár,
Lakást az erdőn keres,
Nem tudná őt visszahívni
Hiú világ, mely üres.
Nézd, hogy csillog sok csodában
Kint remete élete,
Sohasem járt utakon megy
Hősiesen ég fele.
Egymagában él s a testén
Pálmalevél a ruha,
Ennek nyers gyümölcsét eszi
S nem éhezik meg soha.
Tiszta forrás üdíti fel
A szomjazó remetét
S a világnak hiú gondja
Nem búsítja a lelkét
Es a testnek, ha kifáradt,
Hű vánkos a puha föld;
Ilyen kemény gyakorlatban
Majd két emberöltőt tölt.
Hatvan évig száll a holló,
Hatvan évig fél-kenyér
Eledel gyötrött testének,
Melyet soha nem kímél;
Egész cipót hoz a madár,
Mikor Antal ott vendég,
Ily csodával jutalmazza
Isten az ő gyermekét.
S így beszélget vele Szent Pál:
Kit kerestél alig bír
Élni, oly öreg s idős már,
S holnap elfödi a sír,
Azért kérlek, indulj is már,
Hozd Athanáz köpenyét
Es takard, bé csontjaimat,
Testem föld-por-hüvé1yét.
Elsiet a szent öreg, de
Zokog Pál gyors búcsúján
S, visszatérve látja a menny
Seregeinek útján.
Látja Pál lelkét elszállni,
Emelkedni ég felé
És elkezd a könnye hullni:
A gyászé, vagy örömé?
A halálon igen búsul,
De Pálnak dicsősége
Mutatja, hogy ez lesz sorsa,
Így megy ő is az égbe.
Testét végre ravatalra
Helyezi és könnye hull;
Csak ha ruhájára gondol,
Búja akkor csillapul.
Bámulj világ, mert halandó,
Ilyet nem, láttál soha,
Amilyen Pál temetése
Volt s különös gyásztora:
Sírját oroszlánok ásták,
Amiben majd lent pihen:
Szentjein keresztül Isten
Századoknak így ízen.
Most azért Atyánk könyörgünk:
A magasból nézz le ránk
És imáddal terelj vissza.
Ha tőled elszakadnánk!
Légy jóságos hű nyájadhoz,
Mely a földön hontalan,
Hogy a mennyben veled áldja
Ég királyát boldogan. Amen.
II.
Hű népe Szent Pálnak
Serege Thébának,
Törd meg hallgatásod.
Kezdjed ujjongásod:
Víg dalokkal!
Atyánk dicső napját,
Az ö boldogságát,
Fogadásod őrzi
És azt betetőzi:
Ujjongással!
Szemed előtt legyen,
Hogy kitartott híven,
Éghez közel s távol
A világ zajától:
Nagy örömmel!
Nem földet keresi,
Égbe törekedni,
Példája tanítja,
A világot hívja:
Őt követni!
Világ vak csillagát,
Hiú gazdagságát,
Megvetni s szeretni
Erdők hűs magányát:
Egész szívvel!
Ember, nézd e tükröt,
Mely éltet tükröz,
Barlangba rejtőzve
És nem jön elő se:
Haláláig!
Pálma-levél-ruha
Volt rajt és nem puha
Selyem és a testét
Sok kemé |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
