A Heidelbergi Kátét írták Ursinus Zakariás és Oleviánus Gáspár heidelbergi professzorok. Először 1563-ban jelent meg III.Frigyes pfalzi választófejedelem előszavával és támogatásával. Az első magyar fordítást Huszár Dávid készítette és adta ki Pápán 1577-ben.

I. ÚRNAPJA

1. Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?

Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított.

És úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon.

Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.

2. Hány dolgot kell tudnod avégett, hogy ebben a vigasztalásban boldogul élhess és boldogul hallhass meg?

Hármat: először, hogy mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom;

másodszor, hogy mily módon szabadít meg Isten minden bűnömből és nyomorúságomból:

harmadszor, hogy milyen hálával tartozom neki e megszabadításért.