A Biblia

Amikor Sir Walter Scott (1771-1832), a híres angol író haldoklott, azt mondta idősebbik fiának:

-         Add ide a könyvet!

-         Melyik könyvet? - kérdezte a fiú, mire Scott azt felelte:

-         Csak egy könyv létezik, amelyik megérdemli, hogy a Könyv-nek nevezzék: a Biblia!

******

Egy férfi elkezdte olvasni a Bibliát. Néhány nap múlva így szólt a feleségéhez:

-         Asszony, ha ennek a könyvnek igaza van, akkor mi el vagyunk veszve!

És aztán tovább olvasta a Bibliát és egyszer csak felkiáltott:

-         Feleség, ha ennek a könyvnek igaza van, akkor mi meg vagyunk mentve!

Ettől kezdve mind a ketten olvasták a Bibliát és bizonyságot nyertek szabadulásukról.

A világ legolvasottabb könyve a Biblia. Nincs még egy olyan könyv, amelyet ennyien olvasnának, amelyet ennyi nyelvre lefordítottak volna.

·     A Biblia nem történelemkönyv, mégis tartalmaz olyan történelmi tényeket, amelyek más forrásokból is igazolhatók.

·     A Biblia nem irodalmi mű, s mégis találunk benne csodálatos költeményeket és megragadó történeteket.

·     A Biblia nem pszichológiai kézikönyv, mégis mély tanítást ad az emberi természetről és az emberek egymás közötti kapcsolatáról.

·     A Biblia nem is természettudományos könyv, mégis sok mondanivalója van világunkról.

Mi hát akkor a Biblia?

A BIBLIA, ISTEN SZAVA

Hogyan lehetne ezt bizonyítani?

Egy komoly tudós egyszer elgondolkozott ezen a kérdésen, és így érvelt:

Csak négy forrás lehetséges, ahonnan a Biblia eredhet:

·     jó emberektől

·     gonosz emberektől

·     az ördögtől

·     vagy Istentől

a./ Jó emberek nem találhatták ki vagy gondolhatták ki a Bibliát, mert a jó emberek nem hazudnak. Már pedig hazudnának, ha ők írták volna, miközben arról tesznek bizonyságot, hogy "így szól az Úr", vagy "így szól az Isten".

b./ Gonosz emberek ismét csak nem gondolhatták ki a Bibliát, nem is írhatták meg azt, hiszen ők gyűlölik a Bibliát, mert az megítéli gondolataikat és törekvéseiket, beszédüket és cselekedeteiket, és hirdeti számukra, mint biztos részüket, az örök ítéletet.

c./ Még kevésbé eredhet ugyanebből az okból valamilyen gonosz szellemtől a Biblia, amely oly csodálatosan bontja ki Isten szentségét.

d./ Így tehát a Bibliának annak kell lennie, aminek önmagát mondja: Isten Igéje, Isten beszéde.

Egy hitetlen ember megkérdezett egy asszonyt:

- Mi az, amit olvas?

- Isten Szavát olvasom.

- Isten Szavát? Honnét veszi, hogy ez Isten Szava?

- Maga Isten mutatta meg.

- Tényleg? És hogy tudja ezt bebizonyítani? - kérdezte tovább a hitetlen ember.

Az asszony így válaszolt:

- Be tudja bizonyítani, hogy a Nap létezik?

- Hát persze! - felelte a hitetlen ember. - A legjobb bizonyíték, hogy meleget és világosságot ad.

- Pontosan így van - válaszolta az asszony. - Számomra a legjobb bizonyítéka annak, hogy a Biblia valóban Isten Szava, hogy tapasztalom melegét és világosságát.  (C.H.Spurgeon)

A Szentírásban Isten szól az emberekhez.

A Biblia nem emberi mű, még csak nem is a legnagyszerűbb irodalmi művek, vagy a legkiválóbb irodalmi művek egyike, hanem minden más könyvtől eltérően: Isten szava és kijelentése. A szentírók, akik leírták, engedelmes eszközök voltak Isten kezében: íródeákjai az Istentől sugallt üzenetnek. Isten kijelentette parancsolatát és akaratát a Biblia szerzőinek. Ez különbözteti meg a Bibliát minden más könyvtől. Minden egyes oldala magán viseli az isteni ihletettség pecsétjét.

Isten egészen különböző embereket használt fel arra, hogy akaratát, gondolatait leírassa velük.  Ezek a legkülönfélébb hivatású, tanult és tanulatlan emberek különböző korokban, egymást nem vagy csak alig ismerve éltek.

"És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." (II.Pét. 1:19-21)

A Bibliában Isten kijelenti önmagát nekünk. Egyedül Isten mondhatja el önmagáról, hogy ki is Ő, mit érez, milyen szándékai vannak, hogy mi a célja veled. Úgy tetszett Istennek, hogy eleinte a hirdetett, a későbbi idők számára pedig az írott Igén keresztül jelentse ki magát. Ez egyáltalán nem magától értetődő dolog. Hiszen Isten mind a mai napig kijelenthette volna üdvtervét jelenések, égi jelek, hangjelenségek vagy hasonlók útján. Ő azonban a kinyilatkoztatás eszközéül az írott Igét választotta. Így a keresztyén hit a hirdetett, vagy olvasott Igén alapszik. (Róma 10:17)

A Biblia tehát Istennek önmagáról adott kijelentése, illetve ennek a kijelentésnek az írásos dokumentuma. És az Isten önmagáról adott kijelentését egyetlen szóban össze lehet foglalni, és ez a szó: Jézus! Az, hogy kicsoda Isten, hogy mit érez irántunk, mit akar velünk, mi a szándéka ezzel a világgal, mind benne van ebben az egyetlen szóban. A reformátorok így jellemezték Jézus Krisztus és a Szentírás kapcsolatát:

Krisztus szól a Szentírásból és Krisztusról szól a Szentírás.

I. A teremtő Ige

1. Isten az Ő Igéjével teremt:

·       Már a Biblia első mondataiból ezt olvashatjuk: Isten az Ő szavával teremtette a világot. Az Ő Szava hozott létre mindent.                                               
"Kezdetben volt az Ige, És az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige... Minden őáltala lett és Nála nélkül semmi sem lett, ami lett." Így kezdődik János evangéliuma. (Ján.1:1-2)

·       És a folytatásból világos számunkra, hogy Isten az Ő teremtő szavával teremt újjá, az Ő szava, az Ő Igéje által teremti újjá a tőle elszakadt embert.

"Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké."(I.Pét.1:23)

Az Ige nemcsak élő, hanem életre is kelt. A reformáció előtt eltemették a Bibliát, a reformáció kiásta azt a sírból, és ez az Ige itt ezen a magyar földön is sokakat keltett életre. Hiszen élet volt benne, éppen úgy, mint a fáraó piramisában megtalált évezredes gabonamagban.

"Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szíveknek indulatait." (Zsid.4:12)

Akadtak, nem is kevesen, olyan emberek, akik azért olvasták a Bibliát, hogy nevetségessé tegyék, és közben megrendültek, megtisztultak. Isten az Ő Igéje által újat kezdett, újat teremtett az életükben. Ezért mondta Spurgeon, a világhírű angol igehirdető:

"Inkább vegye az ember gúnyolódva az Igét kezébe, mint ne vegye. Inkább jöjjön hallgatni gyűlölettel, mint ne jöjjön. Mert megtörténhet az a csoda, mint a damaszkuszi úton, hogy Krisztus ellenségéből Krisztus tanítványa lesz."

II. A tápláló Ige.

1. Amikor egy gyermek megszületik, táplálékra van szüksége, és egyáltalán nem mindegy, hogy mit adnak neki enni.

Aki a Szentlélek által újjászületett, annak életében a tej szerepét Isten Igéje tölti be. Ez a hívő ember lelki tápláléka.

"Mint most született csecsemők, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre." (I.Pét.2:2)

Ahogyan az újszülöttnek is napról-napra szüksége van a táplálékra, úgy a lelki újszülött sem élhet abból az Igéből csupán, amit hónapokkal, hetekkel azelőtt kapott. 

2. A felnőtt embernek is szüksége van táplálékra. A kenyér a felnőtt ember megunhatatlan, mindennapos tápláléka.

A hívő ember lelki tápláléka egész élete folyamán Isten Igéje kell hogy legyen.

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik." (Máté 4:4)

Ahogyan a külső embert élteti a kenyér, úgy él a belső ember Isten Igéjének a hatására. A belső ember számára az Isten Igéje az egyetlen táplálék. Ahogyan a pusztában sem volt a mannán kívül más, ami életben tarthatta volna az izraelitákat, ugyanúgy ebben a világban sincs semmi más, ami a hitünket felébresztheti, megőrizheti és táplálhatja, mint egyedül Isten Igéje. Ez áll a Róma 10:17-ben:   

" Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."

a./ A Biblia tehát olyan, mint a kenyér. Naponta, rendszeresen kell élni vele. Aki egy ideig nem eszik, legyengül, s a végén meghal.

Aki nem táplálkozik Isten Igéjével, lelkileg az is legyengül, s a végén meghal.

Egy tanult embertől egyszer azt kérdezték, hogy miért nem jár templomba.

"Úgyis tudom, mit prédikál a pap" - felelte.

"Én is ismerem a levesnek az ízét, mégis mindennap megeszem", - válaszolta a barátja.

b./ A kenyeret nem összevissza csipegetjük, hanem sorban szeleteljük. A Bibliát is legjobb így olvasni: sorban, folyamatosan. Nem helyes hol itt, hol ott találomra felütni.

III. A tanító Ige.

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, az igazságban való nevelésre." II.Tim.3:16

A tanulásnak csak az éretlen gyermek nem örül, csak az éretlen gyermek veti meg és mulasztja el szívesen a tanulás alkalmait. Az érett ember örül, ha tanulhat, mert tanulással lehet megszerezni a tudást, a bölcsességet.

1. Az Ige olvasása bölccsé teszi az embert. A bölcsesség más, mint az okosság, vagy a műveltség. Az Isten Igéjével való foglalkozás átalakítja a gondolkodásunkat is.

2. Aki gondolkozva olvassa a Szentírás, azt gondolkozni is megtanítja Isten Igéje.

3. Akit az Ige tanít, az az ember a környezete számára is áldásforrássá válik.

IV. A terelgető Ige.

Ebben a földi életben igen könnyen eltéved az ember. Isten Igéje azonban olyan, mint egy iránytű, amire mindig rápillanthatok, hogy megállapítsam, hogy a helyes úton vagyok-e.

"Az én lábam szövétneke a te Igéd, és ösvényemnek világossága." - írja a zsoltáros. (Zsolt.119:105) Ha nem igazodunk nap, mint nap Isten Igéjéhez, eltévedünk és elpusztulunk ebben a bűntől elsötétült világban.

Bibliaolvasás a gyakorlatban

I. Miért olvassuk a Bibliát?

A Biblia nem öncél, hanem eszköz, amely által Krisztushoz, Isten élő Igéjéhez jutunk. A bibliaolvasás célja: személyes találkozás Jézus Krisztussal.

Luther azt mondta: "ahogyan a bölcsőhöz is csupán a csecsemő kedvéért megyünk oda, úgy a Bibliához is Krisztusért fordulunk."

II. Hogyan olvassuk eredményesen a Bibliát?

Az eredményes bibliaolvasás előfeltételei:

1. Újjászületés. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetik meg." (I.Kor.2:14) Tehát csak az újjászületett ember képes arra, hogy megértse Isten szavát.

Nem a képzettség, nem a természetes intelligencia, hanem az Isten Fiába vetett hit és Isten Lelkének ajándéka teremtik meg annak feltételeit, hogy megérthessük Isten beszédét.

"A Lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet." (Ján.6:63)

2. Alázat.

Isten nem jelenti ki magát öntelt szívű embernek, aki saját magával van tele és saját bölcsességében bízik. Ezért valahányszor felnyitjuk a Bibliánkat, emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy kicsoda Isten és kik is vagyunk mi. Meg kell hajolnunk Őelőtte, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.". (I.Pét.5:5)

3. Engedelmességre való készség.

"Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt.7:21)

4. Szorgalom és kitartás.

Az ember hajlamos arra, hogy könnyen, kevés munkával, kis erőfeszítéssel szeretne hozzájutni dolgokhoz. Így van ez például az idegen nyelvek tanulásával is.  Gyors módszerek ezreit kínálják, és fáradtság nélküli tanulással kecsegtetik az embereket. Azoknak, akik efféle tanfolyamokat ajánlanak, ez jó üzlet, mivel milliók mennek lépre, és iratkoznak be ezekre a tanfolyamokra, amelyek fáradtság nélküli tanulást ígérnek, de amit természetesen soha nem tudnak biztosítani, mert a nyelvtanulás mindig időbe és fáradtságba kerül. És, ha az emberek egyszer beiratkoztak, akkor a tanfolyam meghirdetőjét nem túlzottan izgatja, hogy a tankönyvek és a kazetták már néhány óra után ott hevernek a kezdetben oly lelkes tanuló polcán, és csak a por lepi a drága felszerelést.

Ne áltassuk magunkat! Csak a folyamatos, rendszeres, éveken át tartó, szorgalmas bibliaolvasás fog gyümölcsöt hozni. Kezdettől fogva számítsunk tehát arra, hogy szorgalom nélkül itt sem fogunk eredményt elérni. Csak így kímélhetjük meg magunkat a csalódástól. De ne felejtsük el, hogy akkor viszont nekünk szól minden ígéret:

"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd." (Zsolt. 126:5)

5. Áldozatkészség.

Természetesen el kell döntenünk, hogy mit akarunk.

·     Önmagunknak akarunk-e élni, vagy Isten országáért?

·     Személyes ambícióinkat akarjuk-e megvalósítani, vagy azt a személyre szabott feladatot szeretnénk teljesíteni, amelyet Isten minden hívőnek ad?

Lehetetlen egyszerre mind a kettőt egész szívvel csinálni.

Gyakran egészen konkrét választások elé kerülünk:

·     aludjunk-e tovább, vagy keljünk fel és hallgassuk meg, hogy mit mond nekünk Isten az Igéből

·     lapozzunk-e bele egy újságba, vagy olvassuk tovább a Jób könyvét

·     a tévé előtt üldögéljük-e, vagy azzal töltsük az időt, hogy zsoltárokat tanulunk meg kívülről.

A helyes döntésnek mindig önmegtagadás az ára!

III. GYAKORLATI MÓDSZEREK

Mindenekelőtt tisztában kell lenni azzal, hogy ebben a könyvben Isten szól hozzánk. Így amikor a Bibliát olvassuk, Istenellenes erőkkel szembesülünk, akik minden lehetséges eszközzel meg fogják kísérelni, hogy zavarják, sőt egészen megakadályozzák a Bibliaolvasást.

1. A teljes Biblia folyamatos olvasása.

Müller György, aki köztudottan nagyon fegyelmezett ember volt, és aki rendkívül szigorú napirendhez tartotta magát, a Bibliát ötven éven keresztül évente kétszer olvasta végig. Így öregemberként már több mint százszor elolvasta. A századik alkalommal találta a leggazdagabbnak.

Egy férfi egy robbanás során súlyosan megsérült. Az arca egészen eldeformálódott, elvesztette a szeme világát, valamint mindkét kezét. Éppen a baleset előtt tért meg, és az okozta számára az egyik legnagyobb csalódást, hogy nem olvashatja tovább a Bibliát.

Meghallotta, hogy Angliában egy hölgy az ajkával olvassa a vakok írását, a Braille-írást. Rá kellett azonban jönnie, hogy az ajkában levő idegvégződések túl erősen károsodtak ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a betűket. Egyszer, amint az ajkához emelte az egyik braille-ben írt oldalt, nyelvével hozzáért egy kiálló betűhöz, és képes volt érzékelni őket.

Ekkor villámként hasított bele a gondolat: „A nyelvemmel olvashatom a Bibliát.”

Azóta ez a férfi már többször végigolvasta a Bibliát.

Mindenekelőtt tudnunk kell tehát, hogy mit is íratott le Isten a mi számunkra az Ő Igéjében, hogy abból következtetni tudjunk, mit is akart vele mondani. Először ismernünk kell a tényeket, mielőtt azokból levonhatnánk a tanulságokat.

Ez ugye egészen magától értetődőnek tűnik, mégis olyan kevés keresztyén olvassa az egész Bibliát.

 2. Egy könyv tanulmányozása.

Miközben folyamatosan olvassuk a Bibliát, emellett naponta olvashatunk egy adott bibliai könyvből is, amelyet alaposan meg akarunk ismerni.

3. Rövid szakaszok olvasása és azok átgondolása.

Minél teljesebben látjuk az egészet, annál jobban megértjük a részleteket, és minél alaposabban ragadjuk meg a részleteket, annál gazdagabb lesz teljes áttekintésünk.

4. Memorizálás.

Sajnos ezt a módszert hanyagoljuk el a leginkább, sőt csaknem elfelejtkeztünk arról, hogy bibliai verseket és fejezeteket könyv nélkül is megtanulhatnánk. Pedig ez a módszer különösen jó hatású a lelki életünkre vonatkozóan. Korunkban, amikor korra reggeltől késő estig akusztikus és vizuális ingerek bombáznak bennünket, sokkal inkább szükségünk volna rá, mint szüleinknek és nagyszüleinknek volt, hogy memorizálással gondolatainkat újból és újból az igére irányítsuk. Így a tanulás már önmagában is áldás, de még nagyobb áldás rejlik abban, hogy az emlékezetünkbe vésett bibliai szövegek gazdag kincséből minden időben és helyzetben meríthetünk.

"Reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem." - írja a zsoltáros. (Zsolt. 63:7)

1926-ban megtért egy férfi. Ez a férfi elhatározta, hogy minden nap meg fog tanulni egy igeverset kívülről. Akkoriban teherautó vezetőként dolgozott egy építőanyag telepen. Miközben a városban autózott, gondolatban az aznapi igeverssel foglalkozott. Keresztyén életének első három évében tanulta meg az első ezer igeversét.